A macskacicó

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király. Ennek a királynak három fia volt.
Egy nap így szólt a király a fiaihoz:
- Most már elég nagyok vagytok. Menjetek, szerezzetek magatoknak
feleséget!
Azzal feldobott a levegőbe három botot, amerre leestek, arra kellett a
királyfiaknak elindulniuk. Az első bot keletnek esett, a legidősebb fiú tehát
keletnek indult el. Arra a hercegkisasszonyok laktak. A második bot nyugatnak
esett, a középső fiú így nyugatnak indult. Arra grófkisasszonyok laktak. A
harmadik bot délre mutatott. Arra egy sűrű, sötét erdő volt. A legkisebb királyfi
nem tehetett mást, elindult az erdő felé.
Bánatosan baktatott az erdőben, amikor egy fehér macska dörgölődött lábához.

A legkisebb fiú felvette a cicát, megsimogatta. Erre a macska így szólt:
- Miért olyan szomorú az arcod?
- Hogyne lenne szomorú, amikor az apám elküldött, hogy szerezzek
magamnak feleséget. Itt az erdőben, ugyan kit találok?
- Egyet se búsulj! Menj csak haza és mondd meg az apádnak, van már
feleséged! A macskacicó!
Haza is ment a fiú. A palotában már ott voltak a testvérei. Dicsekedve mesélték,
milyen gyönyörű lányokat találtak maguknak. A legkisebb királyfi azonban nem
mondott semmit.
Akkor a király megparancsolta, hogy menjenek vissza a kedvesükhöz és
hozzanak egy csodálatos virágcsokrot.

A kiskirályfi bánatosan ment vissza az erdőbe. Ott már várta a macskacicó:
- Miért olyan szomorú az arcod, édes párom?
- Hogyne lenne szomorú, amikor egy virágcsokrot kell az apámnak vinni!
- Egyet se búsulj, csak feküdj le aludni! - mondta a macska.
Amikor a fiú elaludt, a macskacicó füttyentett egyet, és azzal három kiscica bújt
elő. Az egyik aranyvirágot, a másik ezüstvirágot, a harmadik gyémántvirágot
hozott. A macskacicó csodálatos csokrot kötött a virágokból. Amikor a királyfi
felébredt, odaadta neki a cica a virágokat.

Otthon a palotában már várták a legkisebb fiút. A legidősebb királyfi csokra
gyöngyvirágból készült, a középső királyfié meg rózsából. De a legkisebb
királyfi virágcsokra volt a legszebb. Kérdezték is, ki a kedvese, de a fiú nem
mondott semmit.
Akkor a király megparancsolta, hozzanak egy csodálatos kendőt.

A kiskirályfi bánatosan ment vissza az erdőbe. Ott már várta a macskacicó:
- Miért olyan szomorú az arcod, édes párom?
- Hogyne lenne szomorú, amikor egy csodálatos kendőt kell az apámnak
vinni!
- Egyet se búsulj, csak feküdj le aludni! - mondta a macska.
Amikor a fiú elaludt, a macskacicó füttyentett egyet, és azzal előbújt a három
kiscica. Az egyik aranyszálat, a másik ezüstszálat, a harmadik meg
gyémántszálat hozott. A macskacicó csodálatos kendőt szőtt a szálakból.
Amikor a királyi felébredt, odaadta neki a cica a kendőt.
Otthon a palotában megmutatták a királyfiak a királynak a kendőket. A
legidősebb fiúnak pamutból volt a kendője, a középsőnek meg selyemből. De a
legkisebb királyfi kendője volt a legszebb. Most is kérdezték, ki a kedvese, de a
fiú nem mondott semmit.

Akkor a király megparancsolta, most már hozza el mindenki a maga kedvesét.
Az erdőben már várta a kiskirályfit a macskacicó.
- Miért olyan szomorú az arcod, édes párom? - kérdezte.-
- Jaj, cicó, az apám megparancsolta, vigyem el a kedvesem! Nem vihetek
oda egy macskát!
- Egyet se búsulj, csak feküdj le aludni!
Amikor a fiú elaludt, a macskacicó füttyentett egyet, és azzal előbújt a három
kiscica.
Megsimogatták a cicót, hát abban a pillanatban egy gyönyörű királylány lett
belőle!
Amikor a királyfi felébredt, csak ámult, mert ilyen szép lányt még életében nem
látott. Akkor aztán kézen fogták egymást és elmentek a palotába.
Mindegyik királyfi elhozta a párját, de a legkisebb fiúé volt a legszebb, a
legcsinosabb.
Három napig tartott a lakodalom. Tán még most is élnek, ha meg nem haltak.