Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Benedek Elek címkéjű bejegyzések megjelenítése

A sárga kicsi kígyó

Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek szemrevaló felesége volt, de gyermeke csak akkora sem, mint az ütés tapló, pedig igen nagyon szerettek volna már egyet. No, telik-múlik az idő. Felébred egy reggel az asszony, s azt mondta az urának: - Hallja-e, milyen bolond álmot láttam én az éjjel! - Mit, ugyan bizony? - Hát a házunkba jött egy ősz öregember, s azt mondta: „- Tudom én, mi a bajotok, neked s az uradnak. Ha gyermekre van szükségetek, menjetek ki ma reggel a kapu elejibe, ott álljatok meg, s akármiféle lelkes vagy lelketlen állat jön arrafelé, fogjátok meg, vigyétek be, az lesz a ti gyermeketek." - No, hallod-e asszony, elég bolond álom, de próbáljuk meg. Mindjárt felöltöznek, kimennek a kapu elejibe, s ott álldogálnak jó darab ideig. Hát egyszer csak fut arra egy sárga kicsi kígyó. Hé, ördögadta varas gyíkja! - neki a sárga kicsi kígyónak, megfogják, az asszony a kebelébe dugja, beviszi a házba, s ott j...

A nyulacska harangocskája

Mesét mondok nektek a nyulacskáról meg a harangocskáról. Volt egyszer egy nyulacska s annak egy szépen szóló harangocskája. Megy, mendegél ez a nyulacska az erdőben; addig ment, mendegélt, hogy erősen elfáradt, s lefeküdt egy bokor alá. Amint lefekszik, gondolja magában: "Jaj, istenkém, még el találok aludni, s valaki majd ellopja az én szépen szóló harangocskámat!" Leveszi a harangocskát a nyakáról, fölakasztja a bokornak egy belső ágára, aztán szépen visszafekszik a bokor tövébe, s elalszik. Alszik, alszik a nyulacska, s hát, amikor fölébred, nézi, nézi a bokrot: volt bokor, nincs bokor. A kicsi bokorból olyan magas fa lett, amíg aludt, hogy alig látott a tetejébe. De jó, hogy oda fellátott, mert éppen ott lógott a fának a legfelső ágán - a szépen szóló harangocska. Felszól a nyulacska: - Hallod-e, te szépen szóló harangocska, gyere le! - Nem megyek én! Minek tettél a bokor ágára? Megharagszik a nyulacska, mondja a fának: - Fa! Add ide az én szépen szóló h...

A szép Katarina története

Volt egyszer egy igen-igen gazdag kereskedő, aki még a királynál is gazdagabb volt, s annak egyetlen leánya, akinek Katarina volt a neve, s ki szebb volt a napnál. Egyszer, amint Katarina a szobájában ült, hirtelen felnyílt az ajtó, s szép magas asszony lépett be, kinek egy kis kerék volt a kezében. - Katarina - szólt a szép asszony -, mikor akarod élvezni az életedet, ifjú vagy öreg korodban? Katarina csak nézte, nézte a szép asszonyt, s úgy megdöbbent a különös kérdésen, hogy nem tudott felelni rá, s az asszony ismét kérdezte: - Katarina, mikor akarod élvezni az életedet, ifjú vagy öreg korodban? Ekkor már egy kissé magához tért Katarina, s gondolta magában: ha azt mondom, fiatal koromban, akkor majd öreg koromban kell szenvednem. Már csak inkább öreg koromban legyen nyugodalmas életem, most meg legyen úgy, ahogy a jó Isten akarja. Azt mondta hát a szép asszonynak. - Öreg koromban. - Teljesedik a kívánságod - mondta a szép asszony, azzal egyszer megfordította a kis...