Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek szemrevaló felesége volt, de gyermeke csak akkora sem, mint az ütés tapló, pedig igen nagyon szerettek volna már egyet. No, telik-múlik az idő. Felébred egy reggel az asszony, s azt mondta az urának: - Hallja-e, milyen bolond álmot láttam én az éjjel! - Mit, ugyan bizony? - Hát a házunkba jött egy ősz öregember, s azt mondta: „- Tudom én, mi a bajotok, neked s az uradnak. Ha gyermekre van szükségetek, menjetek ki ma reggel a kapu elejibe, ott álljatok meg, s akármiféle lelkes vagy lelketlen állat jön arrafelé, fogjátok meg, vigyétek be, az lesz a ti gyermeketek." - No, hallod-e asszony, elég bolond álom, de próbáljuk meg. Mindjárt felöltöznek, kimennek a kapu elejibe, s ott álldogálnak jó darab ideig. Hát egyszer csak fut arra egy sárga kicsi kígyó. Hé, ördögadta varas gyíkja! - neki a sárga kicsi kígyónak, megfogják, az asszony a kebelébe dugja, beviszi a házba, s ott j...
Elkezdtem meséket olvasni. Gyerekként is szerettem olvasni, manapság pedig a népmese varázsol el. A mesék gyerekeknek és felnőttnek is szólnak, minden élethelyzetre megvan az odavaló, a megoldó. El kell menni érte a sűrű sötét erdőbe, meg kell küzdeni a 7 fejű sárkánnyal. Ha úgy alakul, a táltos paripa is segít, vagy a bölcs öregasszony. Az olvasás szóról szóra, az élő szavas mesélés képről képre történik. Igyekszem felnőni, mesélővé. Az elsőtől nagyon féltem, de túl vagyok a tűzkeresztségen.