orosz mese Hol volt hol nem volt, élt egyszer egy katona. Sokáig és becsülettel szolgált a hadseregben, pedig nehéz és keserves volt, a katonai szolgálat. Végül is beleunt, és azon törte a fejét, hogyan hagyhatná ott a katonaságot, hogyan foglalkozhatna valami mással. Éppen abban az időben jött meg a cár parancsa. Az írta a cár: „Válasszátok ki a katonák közül a legderekabbat, a legbecsületesebbet, és küldjétek a palotámba, az én személyes szolgálatomra.” Sokáig gondolkoztak a parancsnokok, s elhatározták, hogy a mi katonánkat küldik a cárhoz, mert ő mindegyiknél gondosabb, mindegyiknél értelmesebb, s végrehajtja a cár minden megbízását. Megérkezett a katona a cári palotába, és így szólt: - Jelentsétek a cárnak, hogy parancsára megérkezett a katona, őfelsége személyes szolgálatára. A katonát a cár elé vezették. A cár így szólt hozzá: - Felfogadlak, hogy őrizzed a kertemet. Az utóbbi időben valaki éjszakánként a kertembe merészkedik, és tördeli a fáimat. Minden éjjel állj...
Elkezdtem meséket olvasni. Gyerekként is szerettem olvasni, manapság pedig a népmese varázsol el. A mesék gyerekeknek és felnőttnek is szólnak, minden élethelyzetre megvan az odavaló, a megoldó. El kell menni érte a sűrű sötét erdőbe, meg kell küzdeni a 7 fejű sárkánnyal. Ha úgy alakul, a táltos paripa is segít, vagy a bölcs öregasszony. Az olvasás szóról szóra, az élő szavas mesélés képről képre történik. Igyekszem felnőni, mesélővé. Az elsőtől nagyon féltem, de túl vagyok a tűzkeresztségen.