Egyszer egy sah és egy vezír vadászatról hazatérőben meglátta, hogy előttük hajlott hátú anyóka halad. A sah megsarkantyúzta a lovát, utolérte az anyókát, és kérdi: – Hé, öreganyám, ki vagy, és mit csinálsz itt? – Asszony vagyok, tán nem látod? – felelte az anyó. – És azzal foglalkozom, hogy az egyik embernek elrontom az életét, a másikat meg boldoggá teszem. A sah elcsodálkozott. – Ugyan miféle hatalmad van, hogy egyeseket boldoggá, másokat boldogtalanná tégy? – Ó, sah! – nevette el magát az öregasszony. – Te valóban nem tudod, hogy mire képes az asszony. Ha az asszony nem rombolja le, a ház ezer évig is eláll. A sahnak nem voltak kedvére az öregasszony szavai, de a vezír egyetértett az anyóval. Már rég elmaradt az anyóka, és még mindig vitatkoztak. Még a palotába érve is civakodtak. A padisahnak volt három lánya. Őket hívatta hát, hogy eldöntsék a vitát. – Lányaim – kérdezte a sah –, ki építi a házat: az asszony vagy a férfi? A legidősebb l...
Elkezdtem meséket olvasni. Gyerekként is szerettem olvasni, manapság pedig a népmese varázsol el. A mesék gyerekeknek és felnőttnek is szólnak, minden élethelyzetre megvan az odavaló, a megoldó. El kell menni érte a sűrű sötét erdőbe, meg kell küzdeni a 7 fejű sárkánnyal. Ha úgy alakul, a táltos paripa is segít, vagy a bölcs öregasszony. Az olvasás szóról szóra, az élő szavas mesélés képről képre történik. Igyekszem felnőni, mesélővé. Az elsőtől nagyon féltem, de túl vagyok a tűzkeresztségen.