Kínában egy vízhordónak volt két agyagedénye, ami annak a rúdnak két végén lógott, amivel a
vizet hordta. Az egyik edényen volt egy kis repedés, a másik teljesen ép volt. A vízhordó mindig
teletöltötte mindkét edényt. Szállítás alatt a pataktól hazáig elcsöpögött a víz fele a repedt edényből.
Minden nap így történt ez két éven keresztül: csak egy telekanna vízzel és egy félkanna vízzel ért
haza. Természetesen az ép edény büszke volt teljesítményére, hiszen ő tökéletes volt, de a repedt
kanna szomorkodott, mert csak fele annyit teljesített, mint a másik. Két évi bánkódás után egyik nap
így szólt a vízszállítóhoz:
— Szégyenlem magam, mert a víz egész úton szivárog hazáig.
A vízhordó így válaszolt az edénynek:
— Nem vetted észre, hogy az útnak csak a te oldaladon pompáznak a virágok és a másik oldalon
nem? Azért van ez, mert amikor én észrevettem a te hiányosságodat, virágmagot vetettem az útnak
arra a szélére, ahol te vagy. Hazafelé menet te minden nap locsoltad azokat. Két év óta minden nap
friss virágokat szedek és azzal díszítem szobámat. Ha te nem lettél volna olyan amilyen vagy, ez a
gyönyör nem ragyogtatná be az én otthonomat.
Tanulság: mindnyájunknak van valami különleges hibája. Mi mindnyájan repedt agyagedények
vagyunk Az agyagedényeknek ez a hiányossága teszi az életünket érdekessé és értékessé. Nekünk el
kell fogadnunk, és egyet kell értenünk azzal, amilyenek vagyunk, nekünk meg kell látnunk minden
embertársunkban a jót.
A legjobbakat kívánom az én „agyagbarátomnak”!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése